Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
188.04 KB
2008-01-11 10:57:08
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
312
2044
Rövid leírás | Teljes leírás (15.54 KB)

A cikk a következő könyvből származik (037-039. oldal):


Cím: 19/2., Zala megye kézikönyve=Handbook of Zala county
Közös adat: Magyarország megyei kézikönyvei=County handbooks of Hungary=Handbücher der Komitate Ungarns
Közreműködő: Hóbor József (1954) (szerk.) ; Béli József (közrem.)
Szerz. közl.: [főszerk. ... Hóbor József] ; [a megyei és településtanulmányok szerzői ... Béli József et al.]
ETO jelzet: 908.439.121(035) ; 050.8(439.121)
Tárgyszó: Zalavár
Szakjelzet: 908
Cutter: M 16
ISBN: 963-9089-19-2
Oldalszám: 488-1040 p.
Megjegyzés: Lezárva: 1998. márc. 31. ; Bibliogr.: p. 470-472. ; Összefoglalás angol nyelven


A cikk felismertetett szövege:

BALATONMAGYAROD


BALATONMAGYAROD
Lakosság száma: 565 fő Belterület: 140 ha Külterület: 3013 ha
BALATONMAGYARÓD KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
8753 Balatonmagyoród, Petőfi út 112.
Telefon: (93) 386-101

mmm



BASIC INFORMATION
Accessibility: Balatonmagyaród is located north-east of Nagykanizsa. It is accessible by Roaú M7 and its approach road.
Characteristics: Several tombs of the Bronzé Age have been exca-vated nearby. The name of the Hungárián setflement was tirst mentioned in a written document in 1308. The viliágé was owned by several landlords before the de-struction of the Turkish era. In ad-dition to agriculture, fishing was extremely significant till World War II. Today 608 residents live here. The infrastructure is well de-veloped. Beautiful Laké Kis-Balaton, with its Islands and na-tional park, attracts a great num-ber of tourists every year.
Az I. és II. Világháborús emlékmű
Balatonmagyaród Nagykanizsától északkeletre, a Zala folyótól délre az M7-es műút közelében sík területen fekszik. Határa igen kiterjedt, a Kis-Balaton a település mellett és közvetlen közelében terül el. Eredetileg a helységet a Balaton vette körül, körülbelül hat km mélységig nyúlt bele a tóba. Északi része Hídvégnél végződik, itt volt az átkelő Zalavár és Balatonmagyaród között. A Kis-Balaton visszaállítása alaposan megváltoztatta a falu helyzetét. Megnőtt az idegenforgalom, a település előtt szinte korlátlan lehetőségek vannak.
Történelem
Balatonmagyaród és környéke ősidők óta lakott hely. Hídvégpusztánál a régészek ásója kora bronzkori leleteket talált, a késő bronzkorból halomsírokat tártak fel. (A Kis-Balaton visszaállítása idején voltak a nagy régészeti feltáró munkák.) A Kányaváriszigeteknél hun anyag került elő, a Kiskányavári-dűlő VII.-VIII. századi települést rejtett. E korból Hídvégpusztánál lakó-

ház és halásztanya került elő. A Karolingkor, a VIII.-IX. század településeit a Szarkavári- és Homoki-dűlő, a Brúner- és a Fekete-sziget őrizte meg. Pri-bina korának településnyomait Kiskányavár, Kányavári-szigetek, Fekete-sziget és Hídvég-puszta őrzi, 900 körüli a kolon-pusztai temető.
A helység a megye első székhelye volt.
A település első ismert írásos említése 1308-ból való Mogyord alakban. A név alakulása 1327: Mogoroth; 1370: Magyarad; 1492: Magyarod; Balaton Magyarad. A név eredete feltehetően a települést övező mogyoróbokrokra vezethető vissza. A szó származása bizonytalan, annak -d képzős változata, "Mogyoróerdővel borított hely"-et jelentett. Meg kell említeni egy 1019-es forrást, amelyben Mogoród nevű helység dézsmafizetője volt az apátságnak. Valószínűleg, azonosítható a község ősével.
A XIV. század elején tűnik fel története. Ekkor Ugadi Csebig mester, majd utódai birtoka. A XV. században Békavár tartozékaként rövid időre a Kanizsaiak is megszerezték. I470 körül Szentgyörgyvárával együtt a Báthory családé lett, még a XVI. században is a legfőbb birtokos volt. 1531-ben 11 birtokos lakott porta volt, azonkívül 8 szegény és két szabados élt e helyen. Báthory György volt a birtokos. 1532-ben a Kőszeg sikertelen ostromáról visszatérő török sereg itt kelt át.
A falu sokat szenvedett a töröktől az 1540-es évektől, de a komári és zalavári végek is zaklatták a lakosokat: kirabolták a falut, elvitték a jószágot, a termést, gyakorta feltörték a jobbágyok pincéit és elvitték a borukat. A XVII. században ennek ellenére is lakott település maradt, de az állandó támadások miatt Batthyány Ádám szigorúan megtiltotta a vitézeknek, hogy háborgassák a falut, hiszen 1598-ból is csak 7 házról tudunk.
Átkelője Kanizsa eleste után (1600. október 22.) még fontosabb szerepet töltött be, ez jelentette ugyanis Komár összeköttetését a

MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119.

BALATONMAGYAROD



A Kányavárj híd
mögöttes országrészekkel. De nehezítette helyzetüket, hogy kettős adóztatási] terület volt ez a rész. Tizedjövedelme a zalavári apáté, de adóztak a kanizsai töröknek is házanként, emellett fuvarozással és robottal szintén szolgáltak. Állandó volt a határvillongás a kiskomáromiakkal 1657-től. Az 1680-as évektől még romlott helyzetük. Török földesuruk Olay bég lett, kinek 12, a szultármak pedig évi 6 Ft-tal adóztak. 1686-ban németek és horvátok keltek át a Dráván és feldúlták Balatonmagyaródot is. A kizárólagos halászati jog valamelyest segített a megélhetésükön. A Kanizsa felszabadulására gyülekező hadak Plaquada irányításával a falut is felégették. A lakosok valószínű, hogy a Kis-Balaton szigeteire menekülve túlélték a csapást, ugyanis már 1690-ben -Kanizsa felszabadítása után - Szentgyörgyvárnál és Hídvégpusztánál robotoltak. Még ez évben kezdték házaikat újjáépíteni, földjeiket művelni.
1696-ban Széchenyi György egervári kapitány balatonszentgyörgyi uradalmának a része, s 1945-ig a család tulajdonában maradt a nagy része a birtoknak. Ekkor hét jobbágy 49 hold földet művelt, egy év múlva már 11-en voltak, sőt tudunk két telkes jobbágyról is. 35 nap kézirobotot szolgáltak, tizedet adtak gabonából, borból, mézből a zalavári apátságnak. A lakosok katolikusok, luteránusok és kálvinisták voltak.
Gyors fejlődés indult meg ezután. Sok jószáguk volt, de a Rákóczi-szabadságharcot kísérő labancjárás és a pestis nagyon sújtotta a népet, 1711-ben 8 gazda halt meg a fertőző kórban, a megmaradtaknak sok adósságuk volt. A föld egy része nehezen megművelhető volt a Kis-Balaton és a Zala folyó áradásai miatt. Kolon prédiumot bérelték kaszálóként, de még így is kellett szénát vásárolniuk a szomszédos uradalmakban. A legelők, az erdők közösek voltak, az utóbbiakban épületfa is volt. 1715-ben magyar és német faluként tartják nyilván. 13 magyar háztartás alkotta a Sárközy család tulajdonát. 1720-ban gróf Széchenyi Zsigmond birtoka. A fejlődés töretlen volt. 1740-ben 27 család közül 18 örökös jobbágy, 9 jövevény volt. Volt egy juhászház akollal, ebben 150 uradalmi juh volt. Rendelkeztek halászó vízzel, ezért az uraságnak évi I Ft-ot kellett fizetni. Az úriszék a jobbágyokat új szolgáltatások teljesítésére kötelezte, ők Mária Teréziához fordultak a panaszukkal. A megyei bíróság 1746-ban felfüggesztette az úriszék ítéletét, meghagyta az eredeti kötelezettségeiket.
1739- ben fatemplomot építettek. Tovább folytatódott a telepítés is (1757: 147 jobbágy, 21 hospes). Mária Terézia urbáriu-

makor 30 egész telkes jobbágy élt itt. Az egész telekhez 20 kh szántó és 6 szekérnyi rét tartozott. Dolgozott itt 8 halász, 5 takács egy szabó a faluban. Tudunk még egy-egy uradalmi ispánról, csordásról, kanászról, kocsmárosról. Árendás juhásza 60 juhot legeltetett.
Az áradások és a gyakori katonai átvonulások nagy terhet jelentettek a lakosságnak. 1783-ban az uradalom újra felmérette a falu határát, eszerint birtokból több mint 4000 kh a berek. így érthető, hogy a halászatnak és a pákászatnak jelentős szerepe volt a megélhetés szempontjából. A hazátlan zsellérek meglehetősen nagy irtásföldekkel rendelkeztek. A telkíllomány gyorsan apró-zódott. 1793-ban csupán egy egésztelkes
és 56 féltelkes jobbágy volt, mellettük nőtt a házas és hazátlan zsellérek száma. 1800-ban 30 telek volt Balatonmagyaródon, ebből kettő puszta a lakosság száma 529 volt. 1805-ben 71 házat és 552 lakost számláltak össze. 1828-ban két nemesi család lakott 6 férfival. A gazdálkodás tavábbra is a két nyomásos volt. Egy kovács is élt a faluban. Évente a föld 1/3 részét trágyázták. 1836-ban 565-en voltak a településen. Ki kell emelni a marhatartást.
1848-ban már 752-en laktak Balatonmagyaródon. Iskolájában magyar nyelven folyt a tanítás, ahol 70 tanulót oktattak télen. A kapitalista fejlődés a kiegyezés után indult meg, ez a helység gazdálkodását, életmódját, szokásait

nem változtatta meg. 1900 előtt még óriási nagybirtok volt itt, Széchenyi Manó grófnak 4000 kh-ja volt, amelyet Erényi Ignác használt mint haszonbérlő. A birtokot főleg legelő, s több mint ezer hold szántó alkotta. 76 cselédet tartott és nagy szarvasmarha-tenyészetet, valamint kondákat. 1896-ban római katolikus iskolaház, tanítólakás épült. Sőt óvoda is létesült. Pozitívumként említhetjük az egykori forrás alapján, hogy rend és tisztaság volt a faluban.
A lakosság száma 1900-ra 1334-re emelkedett, a világháború miatt azonban 1920-ban csak 1326 volt. A parasztság fő foglalkozása a gabonatermelés és a szarvasmarhatartás volt. Erre nagy legelői alkalmassá
tették. Valkó Árpád földbirtokos vízmentesítést végeztetett 1920 után, így nagy területeket nyertek a mezőgazdaság számára. Aránylag sok volt a középparaszt.
Korábban a kiskomáromi körjegyzőséghez tartozott, de 1924-ben nagyközséggé alakult. A településen volt két yegyeskereske-dés, Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, 13 iparos és két kocsma is létezett a faluban. 1925-ben kéttantermes és kéttanerős római katolikus felekezeti iskolája volt, tíz év múlva nőtt eggyel a pedagógusok száma. Két egyesület működött Balatonmagyaródon: Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1920-ban alakult és Levente Egyesület.

MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119.

BALATONMAGYARÓD



A római katolikus templom
A községben dolgozott a Balatonmagyaródi Gazdák Tejszövetkezete, amely a tejtermékek értékesítésében vett részt. Hasonló célzattal alakult az Úrbéres Közbirtokosság, mely jelentős földbirtok felett rendelkezett. A Budapesti Központi Papneveldének és négy birtokosnak volt még nagyobb kiterjedésű földje a határban. 1935-ben területe 5110 kh föld volt, lakóinak száma csökkent, 1240, egységesen magyarok és római katolikusok. 1925 után az uradalom lakhelyet és szántókat parcellázott, az előbbit cselédeinek, összesen 600 kh-at. Az épített utcát Proletárnak nevezik. Az eredetileg pajtáskertes településnél az istállók és a pajták a község szélén a rétnél húzódtak. A módos gazdánál 12 növendék, üsző, tinó, szilaj-marha is volt. Odajártak az asszonyok fejni, a család egyik férfi tagja aludt az állatokkal. A század elején még sok farkas volt a Kis-Balaton nádrengetegében, kemény télben előfordult, hogy támadták a pajtánál a jószágot. Tavasztól őszig a nyájak kint legeltek a Kis-Balaton mentén a réteken. Magas vízállású években a víz elöntötte a réteket is, ilyenkor nyomorúság köszöntött a lakosságra. Éves gabonaszükségletüket aratással, hathónapos summásmunkával, a kuko-

ricát részes kapálással, míg burgonyájukat krumpliásással szerezték meg. Mindenki értette a halász és pákász mesterséget is, leginkább az öt km-re lévő Zalára jártak rendszerint húzóhálóval. 1949-ben 5509 kh föld tartozott Balatonmagyaródhaz, a 298 lakóházban 1259 lélek élt. 1962-ben 311 volt a lakóházak száma 1179 fővel.
Szociológiai jellemzők
1997-re a lakosság 608 főre csökkent, ugyanis az 1960-as évek után a községből nagyon sok fiatal elköltözött. Jelenleg nyolcosztályos iskolája és óvodája van, amelyeket 1994-ben újítottak fel. 1968-ban iskolai napköziotthont kaptak. Önkormányzati konyhával is rendelkezik a falu.
A község művelődési otthona 1954 és 1956 között készült, 300 főt tudott befogadni. A felújítására 1994-ben került sor. 1956-tól van könyvtára is a településnek. Működik az idősek klubja, orvosi rendelője van, de a zalakomári körzethez tartoznak. A sportnak vannak hagyományai jelenleg a sportkör labdarúgó és karate szakosztállyal rendelkezik.
Jól kiépített úthálózata van a községnek. 1960 és 1965 között készültek először a betonjárdák, 1947-től van autóbuszközlekedése. Ma is sok járat oldja meg a tömegközlekedést. A lakások vezetékes ivóvízzel ellátottak. 1993-ban megtörtént a gázhálózat létrehozása, 1994-ben a telefonhálózat kiépítése is megtörtént.
A település földrajzi helyzete meghatározta gazdasági életét. Ez a földhöz kapcsolta az itt lakókat. 1945 áprilisában megtörtént a földosztás, 136-an kaptak birtoklevelet. 1959-ben alakult a téesz, 1965-ben a Virágzó Tsz-nek 252 tagja volt, 3018 kh-on gazdálkodtak, amelyből 1137 volt a szántó. 319 szarvasmarhát gondoztak. A településen

működő szövetkezet a szövetkezeti törvény alapján átalakult és továbbra is a szövetkezeti formát választották. Az 1960-as évektől egyre többen jártak el Budapestre, Ajkára, Nagykanizsára dolgozni. Az építőiparban, betonút-építke-zéseknél vagy más gyáraknál vállaltak munkát.
Az önkormányzat gondolt a falu hőseire is. A polgármesteri hivatal előtt áll az I. és II. világháborús emlékmű, amelyet 1990-ben állítottak.
A település közigazgatási területe a Balatonfelvidék Nemzeti Park része. Kiváló és nagyon szép kiránduló központ a Kányavári-sziget.
A település nevezetes szülötte Kamondi Tóth László. Balatonmagyaród kulturális életében jelentős szerepe volt Csordás János tanárnak, akinek verseskötete is jelent meg. 1998-ra tűzoltószertár építését tervezi az önkormányzat. A kis-balatoni változás, az újra történő elárasztás kedvezően hatott Balatonmagyaród helyzetére. A csodálatos víz várja a helybelieket, a turistákat. Külföldiek is gyakran megfordulnak itt. Az idegenforgalmi látványosságot az önkormányzatnak, a falu lakosainak ki kell használni, egyik alapja lehet a további felemelkedésnek. A pozitív hagyományok folytatásra várnak.
AZ ÖNKORMÁNYZAT TISZTSÉGVISELŐI:
4
Bognár Józsefné polgármester
KÖZSZOLGALATI ADATTÁR:
Általános Iskola
Petőfi Sándor u. 114. Tel: (93) 386-104
Postahivatal
József Attila u. 1/a Tel: (93) 386-100
GAZDASÁGI ADATTÁR:
Balaton-Transport Nemzetközi Fuvarozó Kft.
Petőfi út 120. Tel: (93) 386-338

MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119.